Uncsi vasárnap (2008.09.28.)

Ma nem történt semmi különös. Mivel vasárnap a boltok zárva vannak (ezt sose fogom megszokni, otthon el vannak kényeztetve a vásárlók!) nem mentünk be a városba. Nagymosást tartottunk, nagy nehezen kitotóztuk hogy működik a mosógép és uccu neki. Volt bennem egy kis para, hogy vajon megfogják-e egymást a ruhák, de inkább 3 kupacot csináltam és amit féltettem azt kézzel mostam ki, és így nem lett semmi gáz. Viszont nagyon jó illat lett a szobámban a kiteregetett ruhák miatt.( Ja egyébként gondolkoztam azon hogy mindent kézzel mossak ki mert egy mosás 1 euróba kerül, de asszem az életem rámenne, hogy Mosó-Masa legyek, úgyhogy legfeljebb megint kéthét múlva lesz nagymosás.)

Ja és délután eldumáltam az egyik német sráccal aki ugyanazon a szinten lakik mint én, fociról, sportról, forma1-ről, iskoláról meg miegymásról beszélgettünk. (Na most hiányzott egy kicsit a TV mert mondta hogy ma volt forma 1-es futam, és én sajna lemaradtam róla!)

Szombati kirándulás Dornburgba (2008.09.27)

Szombaton meg megnéztünk két kastélyt az egyik közeli városban, Dornburgban. Bakker ennyi lépcsöt még életemben nem másztam. És egy elég susnyás ösvényen másztuk meg az út végét. Merthát ugye mi lent szálltunk le a vonatról a kastély meg fenn a hegy tetején. Mire haza megyek iszonyat erös lábam lesz az tuti! De azért megérte, mert gyönyörű kilátás volt a környékre. És a két kastély is érdekes volt, az egyik elég snassz volt, de állítólag ebben lakott Goethe egy fél évig. A másik kastély pedig gyönyörűen volt berendezve, barokk stílusban. Az ebédlő tiszta kék és fehér szinekben pompázott hogy passzoljon az étkészlethez ami kék és fehér porcelánból volt. Visszafelé már szerencsére nem ugyanazon az úton mentünk, hanem egy kicsit könnyebben, de a lépcsők itt se maradhattak ki.

Hazafelé bevásároltunk a Kaufflandban (ez az áruház van legközelebb a kolinkhoz)
Utána pedig mi hárman egy kései közös ebédet tartottunk otthon, ebéd után pedig fotók nézegetése és cserélgetése volt, mert nem mindig vitte el mindenki a fényképezőjét.

Utolsó nap a tanfolyamon és Grillparti (2008.09.26)

Ma volt az utolsó tanítási nap a tanfolyamon. Majdnem az egész órán grafikonokat elemeztünk párosával, nekünk a Jeniferrel a szegények számának alakulása jutott. És mindenkinek föl kellett olvasnia az elemzését. A mienk egész jól sikerült, de amikor a kínaiak mondták az övékét azt kicsit nehezebben lehetett megérteni, ugyanis egyeseknek elég furcsa az akcentusuk.

Este meg grillpartit rendeztek, na az jó buli volt, pár sört megittam meg valami zselés italt (Vodka meg gyümölcslé volt benne) amit az Amerikai lány Jenifer kotyvasztott. Az egyetlen gáz az volt hogy mi nem hoztunk semmilyen kaját, mer nem szóltak, hogy hozni kellet volna és égett is miatta a pofánk rendesen. Még az észtek is hoztak palacsintát, a kínaiak meg valami tésztába csavarható kacshúst és valami érdekes szószt hozzá, és persze volt grillezett kolbász is (hamár grillparti néven futott a buli). De aztán jót iddogáltunk meg elmarháskodtunk a többiekkel. A kínaiakkal is jól összehaverkodtunk!

Ja és utána elnéztünk egy diszkóba is. Na az érdekes hely volt! 11 után belépőt kell fizetni, de mi még hál ég pont előtte odaértünk. Elég kicsi hely volt és a zene se volt a legjobb de azért elvoltam. Nincs nagy külömbség az itteni és az otthoni bulizós fiatalok között, legfeljebb a németek kicsit furcsábban tudnak öltözködni! A Patri jól eltáncolt Szandrával együtt, Zoli pedig úgy táncolt mint egy géppuska lábú táncos, és az egyik kínai Jaky meg tök aranyosan ugrált. A többi kinai meg ott pihent a parkett szélénél, némelyikük be is aludt a buli vége felé, úgyhogy 2 felé haza is keveredtünk.

csütörtök (2008.09.25)

A tanfolyamon megint Uta volt, és arról tanultunk milyen ösztöndíjakat kapnak a német diákok, van aminek egy részét vissza kell fizetni és van amit nem kell. És hogy milyen szálláson laknak a német diákok Kelet és Nyugat No-ban, a legtöbben társalbérletben laknak (a szó pontos jelentése lakóközösség), és az utána következő helyen pedig kollégiumban lakás van, (mi is ebben lakunk és élvezzük ennek előnyös és hátrányos oldalait). Na szóval ezekkel a példákkal gyakoroltatták velünk a grafikonok elemzését.

Délután végre átutaltam a pénzem a német bankszámlámra, mert azt mondták kell 1-2 nap mire működni is fog a számlánk. Hát nem volt egyszerű az utalás, mert állandóan ledobott az OTP-rendszere hogy mire kitöltöttem az űrlapot lejárt az időkorlát. De harmadszorra sikerült, és remélem jó hamar megérkezik az ösztöndíjam, mer már kezd fogyni a készpénz amit kivittem. (Most kifejezetten jól jött hogy van netbankos hozzáférésem és nem mást kell megkérni hogy utaljon helyettem felhatalmazással meg minden faxnival együtt.)

Ja és vettem egy ruhaszárítót, mert a hétvégén mosni szeretnék. Elég nagy volt, úgyhogy kicsit nehézkes volt a villamoson szállítani, de egy embert se ütöttem le vele és épségben hazavittem.

Bowling szerdán (2008.09.24.)

A mai órát végre megint Christian tartotta, ugyanis őt egy kicsit jobban meg tudom érteni mint a tanárnőt, és jobban is magyaráz és a táblára is írja a példamondatokat. Az órán megint nyelvtan volt terítéken, és a gazdaság fejlődéséről is olvastunk egy cikket.

Este pedig elvittek minket Bowlingozni, na az jó móka volt! Még sose próbáltam ezt a sportot, de az egyik diák Emma, mondta hogy a rózsaszín és narancssárga golyókat keressem, mert azok kicsit könnyebbek a többinél és így kétszer is letaroltam az összes bábut egy gurításra! De szerintem ez csak a kezdők szerencséje volt. Jó sokan voltunk egy-egy csapatban, (összesen három pályát használtunk) úgyhogy volt idő beszélgetni mire megint az rám került a sor, én a legtöbbet a két amerikai lánnyal Jeniferrel és Emmával beszélgettem.

Zoli meg jól összebarátkozott a kínaiakkal, tényleg jó fejek ők is! Pár órás játék után együtt bandukolt a csapat haza.

Álmos kedd (2008.09.23)

Kedd reggel jó korán kellett kelni, mert még a tanfolyam előtt elmentünk a Főiskolára, beiratkozni és hogy elkészüljön a thoska kártyánk (diákigazolvány féleség ami sok mindenhez jó, ezzel ingyenes az utazás a városba, sőt a környező városokba is, és ha rakunk rá pénzt a menzán lehet vele fizetni és a netezéshez is a kártya kódja kell, úgyhogy várom már hogy elkészüljön!)

Az oktatáson megint nyelvtanoztunk és Jéna iparáról tanultunk, pl. a Carl-Zeiss optikai művekről, amit 1846-ban Carl Zeiss alapított és mai napig működik (ugyan eléggé átalakulva) Carl Zeiss Jena GmbH néven. És a külföldön való tanulásról és az itteni diáklétről és annak költségeiről beszélgettünk. Erfurt és környékén pl 670 eurót költ el egy diák mindenre (hát nekünk ennél egy kicsit azért kevesebb az 500 eurós ösztöndíjunk)

Kedden délután végre sikerült elmennünk a Tutorunkkal a bankba és megnyitottuk a német bankszámlánkat. Ennél a banknál hál ég ingyenes a diákoknak a bankszámla. Viszont egy furcsaság hogy a kollégium díját nem nekünk kell átutalni, hanem meg kell adni a számlaszámodat és automatikusan levonják a díjat.

Második hét kezdete (2008.09.22)

Ma a német órán megint nyelvtanoztunk, a prepozíciókat vettük, meg az Erfurti kirándulásról beszélgettünk.
Ebéd után elmentünk egy másik helyre ahol szintén lehetett netezni csak kicsit olcsóbban, vittük is magunkkal a laptopot, de nem volt rá szükség. Ott ugyanis vannak gépek vebkamerával és mikrofonos fejhallgatóval és azokat lehetett használni. Végre sikerült mindkét barátnőmmel Zsófival msn-en és a Timivel skyp-on is beszélgetnem. Jól esett tudni hogy mi van velük, és hogy mi történik a nagyvilágban.

Pihenős vasárnap

Ma nem sok dolgom volt, mára nem szerveztek semmi programot, és délelőtt az eső is szakadt, ez volt az első nap, hogy esik itt az eső. Úgyhogy átrendeztem egy kicsit a szobámat hogy komfortosabb legyen. Ja és persze megpróbáltam kitakarítani de elég nehezen ment, mert a padlószőnyeg és a seprű nem túl jó párosítás. Persze tanultam is egy kis németet meg megcsináltam azt a jó sok házit amit a tanfolyamon kaptunk. És most estefelé elmentünk egy netkávézóba internetezni hogy a világról is tudjunk egy kicsit!

Kirándulás Erfurtba

Szombat reggel arra ébredtem hogy iszonyat fáj a lábam, azt hiszem a sok lépcsőzés a koleszban és a sok séta a városban megártott neki. J De végre sokáig lehetett aludni és délelőtt is a pihenésé volt.
Délután kimentünk a pályaudvarra és elvonatoztunk Erfurtba. A vonaton Patriék az észtekkel kártyáztak odafelé meg visszafelé is. Elég érdekes játék volt, nem tudták megmondani a nevét de legalább nem volt unalmas a vonat út.
Erfurt kicsit nagyobb mint Jéna, ez Thüringia központi városa, rengeteg üzlet volt végig az utcákon, és gyönyörű régi épületeket láttam. A várost ketté szeli egy folyó amin van egy érdekes híd. A hídon átjövet nem is veszed észre hogy azon vagy, mert tele van építve lakóházakkal és olyan mintha egy szűk utcán mennél végig. Kívülről meg elég érdekesen néz ki hogy házak vannak a hídon. De nekem tetszett. Fölmentünk az egyik templom tornyába is, na onnan aztán gyönyörűen nézett ki a város.
Volt egy kis szabad időnk is, akkor elmentünk egy igazi olasz fagyizóba és ott nagyon finom fagylaltokat ettünk. Először furcsálltam hogy a németek ilyen hidegben is fagyiznak de kifejezetten jól esett. Estefelé elmentünk vacsorázni egy puccos étterembe, hát jó drágák voltak a kaják, de hát egyszer élünk, utána meg majd spórolunk a menzán meg a vajas kenyeren.
Én valami pulykahúsos tekercset ettem texasz szósszal. Finom volt de nem bírtam mind megenni.
Aztán még elcsámborogtunk élelmiszerboltot keresni, mert vasárnap minden bolt zárva van Németországban. Utána egy kis várakozás a pályaudvaron és jó későre értünk haza, ahol még dumáltunk egy kicsit az észt srácokkal.

Harmadik nap a tanfolyamon

Pénteken egy másik tanár tartotta az órát, Uta egy idősebb nő, az ő beszédét egy kicsit nehezebben értettem meg. Vele is nyelvtanoztunk meg a városról és az egyetemről mesélt. Sőt olvastunk is egy szöveget az egyetemről amit össze kellet foglalni, volt benne pár szó amit nem értettem. Aztán a tanítás végén körbe is vitt minket az egyetem épületén és megmutatott mindent. Nagyon szép impozáns régi épület, ami azért a mai elvárásoknak megfelelően van átalakítva. Ez az épület az egyetem legrégebbi épülete ami 1908-ban készült el, és 1934-től viseli Friedrich Schiller nevét az egyetem.
Délután pedig városnéző körútra vittek minket, egy igazi idegenvezetőt is fölfogadtak aki sok mindent mesélt a városról. Jéna egy igazi egyetemi város volt régen is és ma is kb. 25 000 diák jár ide. 4 tornya volt ami közül már csak 3 maradt meg, és persze jóval kinőtte magát a régi városhatárhoz képest. Ma pedig van egy jó magas toronyépülete ahova a séta végén föl is vittek minket. Föntről gyönyörű volt a kilátás a városra.

Este a városnéző séta után az észtekkel az amerikai lánnyal és a Francia sráccal még sétálgattunk és dumáltunk a városban egy kis bor társaságában, és benéztünk egy cseh sörözőbe is. Nagyon jó hangulatba telt az este, úgyhogy jó későn és holt fáradtan kerültem ágyba.

Második nap a tanfolyamon

Reggel még az óra kezdete előtt odamentem és megkértem a tanárt hogy átmehessek a másik csoportba, mert már jó pár éve tanulom a németet, és azt mondták oké! Legfeljebb ha túl erős visszamegyek (de szerintem az nem fog bekövetkezni).
A másik tanár Christian nagyon kedves volt és szépen tagoltan beszélt németül, úgyhogy jól meg lehetett érteni. A tanításon egész nap nyelvtanoztunk, hát nem mondom jó nehéz és fárasztó volt. Ja és rajtam kívül volt még egy másik új diák a csoportba, egy francia srác Antoine (Antoán), aki aznap érkezett Jénába.
Most egy másik menzára mentünk ebédelni és nagyon örültem, hogy végre spagettit ehettem és nem krumplit, ugyanis már kezdtem unni, hogy mindenhez krumplit adnak.
Ebéd után Anjával aláírtuk a bérleti szerződéseket a szálláshoz, az irodában a nő nagyon kedves volt, és bocsánatot kért hogy ezt a szállást kaptuk, de nincs máshol hely úgyhogy ez van csak. És ha már megvolt a szerződés elmentünk a hivatalba bejelentkezni, ugyanis ha itt tanul vagy lakik az ember (és nem csak nyaral) akkor azt be kell jelenteni. Utána bankba mentünk, de nem sok sikerrel, ugyanis ahol voltunk a számla nem ingyenes (4 euró havonta) és nekünk inkább olyan kell ahol a diákoknak ingyenes a számla és ingyenes a készpénz kivétel is. A másik banknál pedig csak a jövőhét közepére kaptunk időpontot számlát csináltatni, úgyhogy várat még magára mire otthonról át tudom utaltatni az erasmuszos ösztöndíjamat. (Remélem addig is kitart a készpénzem!)
Este pedig elvittek minket egy kocsmába sört inni (BIER trinken), nagyon hangulatos kis hely volt. Mind egy nagy asztal körül ültünk le és ment az ismerkedés és beszélgetés a sörök társaságában, németül, angolul és ami nem ment sehogy se az pedig kézzel-lábbal.
Én cseresznyés sört ittam, ami nagyon ízlett pedig általában bort szoktam inni, de ha már Németországban vagyunk akkor kóstoljuk meg a söröket.
Az észtek iszonyat jó fejek, sokat dumáltunk velük és ők is ott laknak a Naumburger Str.-én ahol mi (kivéve a lányt, Szandrát ő egy jobb helyet kapott). Úgyhogy a nap végén velük mentünk haza. És így legalább van társaság a szálláson, akiket ismerünk.

Első nap a német tanfolyamon

Reggel 9-re bementünk az Egyetemre, és ott végre találkoztunk a többi Erasmusos diákkal, jó sok kínai volt köztük, (a nevüket nem nagyon tudnám felsorolni mert még elég kiejthetetlen számomra) de voltak még észtek (Andreas, Henrich, Roland és Szandra) egy török lány (Nimet) és egy amerikai lány (Jenifer) is. Az első az volt hogy megírtuk egy tesztet, sok kiegészítős mondat volt benne és kellett írni egy fogalmazást: hogy utaztunk Jénába, mi volt az első benyomásunk a városról, és mit várunk a német tanulmányainktól. Ez alapján osztották 2 felé a csoportot, Nekem nem ment annyira jól a teszt ezért a kijavítás után a gyengébb csoportba raktak.
Na az elég vicces volt!!! Azt tanultuk hogy: Ich heiße Krisztin Tóth… szóval nagyon az alapoknál, ezért egy csöppet kiakadtam hogy nekem ez a csoport túl gyenge. Nem is beszélve, hogy a csoporttársak se sok mindent tudtak németül beszélni, volt 3 Kínai, volt egy török lány aki egy kukkot se tudott németül és volt egy észt srác Roland aki 2-3 hónapja tanul csak németül, de ő legalább szorgalmas mindig össze van nőve a szótárával és keresgeti a szavakat.
Tanítás után együtt mentünk ebédelni a menzára, a kaja egész ehető volt, mindi 3 menü közül lehet válogatni, úgyhogy csak megtalálja az ember közülük a számára tetszőt.
Délutánra egy kicsit ideges lettem, hogy ez a csoportbeosztás így rossz nekem. Patri és Zoli pedig elmesélték mit csináltak a másikba és az nekem jobban tetszett. Úgyhogy este kitaláltam, reggel odamegyek a tanárhoz és megmondom, hogy át akarok menni a másik csoportba, mert abba jobban tudok fejlődni.
Délután pedig hárman sétálgattunk a városba, megnéztük a plázát, boltokban nézelődtünk, meg internetes lehetőségeket kerestünk. Jó drágák az Internet-szolgáltatók, ha nem kötsz 1-2 éves szerződést velük, és az USB készülék is húzós áron van hozzá. Ráadásul nem igazán tudjuk, hogy jobb megvenni egy ilyet: külön-külön vagy használjunk egyet és akkor sok veszekedés lenne belőle ki mikor használja.

Másnap

Reggel fölébredve reméltem hogy ez az egész csak egy rossz álom, de nem minden ugyanolyan volt.
Anja és a másik tutorunk Katharina jöttek és kérdeztük nem lehetne-e szállást cserélni vagy albérletet keresni, de azt mondták az albérletek elég drágák a szállás csere meg nem nagyon lehetséges, mert rengeteg diák van a városban a Főiskola meg az Egyetem miatt és kevés a kollégium ahhoz képest. Megpróbáltuk megkeresni a házmestert és tőle megkaptuk Patrival a saját szobánk kulcsát is. Hát Patri és az én szobám már egy fokkal jobb volt. Nálam szőnyegpadló van ami azért egy kicsit barátságosabbá teszi a szobát és nádroló van a függöny helyett.
Aztán elvittek minket várost nézni, bevillamosoztunk a városközpontba láttuk a régi egyetem épületét (itt lesz majd a német tanfolyam) meg a fő teret is. Elmentünk telefonkártyát venni a vodafonba. Aztán elmentünk az egyetem egyik újabb épületébe is ahol menza is van (az egyik a három közül) és megebédeltünk. 3 féle menza közül lehet válogatni. Egész ehető volt a kaja amit én ettem, husi, gomba, brokkoli és krumplinudli barna szósszal leöntve (német sajátosság, aszem generál szósznak nevezik). Aztán üzembe helyeztük a telefonokat, és kiderült hogy Zoli otthoni vodafonos telefonjába nem jó a német vodafonos kártya, úgyhogy lehet hogy még egy telefont is kell vennie szegénynek.
Utána hazamentünk egy kicsit pihenni, mert azért a múlt éjszaka nem sokat aludtunk, én pedig kipakoltam a cuccaim nagy részét, hátha otthonosabb lesz egy kicsit a szoba.
Aztán 6 körül elindultunk bevásárolni, hogy legyen kajánk meg miegymásunk. Egész közel 1 villamosmegállóra van egy áruház, két szintes és ott aztán majdnem mindent meg lehet kapni.
Aztán együtt megvacsiztunk és elmentünk tusolni (még mindig elég gázul nézett ki úgyhogy jó gyorsak voltunk), és hát jól fel kell öltözni hogy meg ne fázzunk visszafelé az 5-re. Aztán én le is léptem aludni, Partiék meg maradtak filmet nézni. Én pedig jó gyorsan el is aludtam merthát volt mit bepótolnom alvásból.
Ja a német nyelvvel kapcsolatba hát vannak nehézségeim, nem mindent értek meg amit Anja és Katharina mond főleg ha gyorsan beszélnek de azért próbálkozom, meg visszakérdezünk ha valami nem tiszta.
Képék majd késöbb lesznek fenn!

Utazás és megérkezés

Pestről a Keletiből indult el a vonatunk du. 3 környékén, előtte kikísért a családom és a barátaim Timi és Andor is kijött elköszönni. Nagyon jól esett hogy ilyen sok embertől tudtam elköszönni. Viszont szomorú voltam hogy nem láthatom őket egy jó darabig. De az utazással és a kiérkezéssel kapcsolatos izgalom elnyomta a szomorúságomat.
A vonatút elejét végigdumáltuk, és persze a magyar határig még mentek a búcsúzkodó telefonálgatások is. Aztán Bécsben leszálltunk a vonatról és majdnem 2 órát várakoztunk a következőig, ami Jénába visz minket. Jó hideg volt a pályaudvaron és iszonyat sok csomagunk volt hármunknak úgyhogy szereztünk is egy kocsit amire a csomagokat rápakoltuk, így azért könnyebben ment a mozgás. Aztán fölszálltunk a vonatra, és azon drukkoltunk, hogy a 6 személyes fülkébe csak mi hárman legyünk mert másnak már nem fért volna el a csomagja. A fülke egész kényelmes volt, az ülések ugyan kemények voltak de meg lehetett őket dönteni, így szinte feküdni lehetett rajtuk. Ezt ki is használtuk az éjszaka folyamán és szundítottunk amíg a vonat csendesen robogott. Az állomásoknál föl-föl ébredtem hogy hol is vagyunk már, és az egyik helyen kb. fél órát ácsorgott a vonat, ott Patriék le is szálltak egy kicsit levegőzni.
Aztán hajnali 4:06-ra meg is érkezünk Jénába, ott gyorsan ledobáltuk a csomagokat mert a vonat 2 perc múlva ment is tovább azt hiszem egészen Berlinig és nem késhet mert a Német vonatok iszonyat pontosak.
Leszállás után rögtön odajött hozzánk egy fiatal vidám lányzó, ő volt Anja a tutorunk, ő is diák a Jénai Főiskolán és ő segít minket az elkövetkezendő napokban.
Segített cipelni a csomagokat és elvezetett minket a szálláshelyünkre, na ott ért minket az első sokk, ugyanis elég gáz a kollégium. A zuhanyzók lenn vannak a pincében, 8-8 darab a fiúknak és a lányoknak és elég réginek néznek ki. És lent vannak a mosó és szárító gépek is, amik használata persze 1 euróba kerülnek. Mi meg fenn az 5-en kaptunk szobát, minden szinten egy konyha van és 2 db tűzhelyen és a mosogatón kívül nincs benne más csak kicsi zárható szekrénykék az edényeinknek, de mikró egy száll se. A WC-ről meg ne is beszéljünk 4 db összesen emeletenként. A szoba amibe pedig hajnalba lepakoltunk Zolié volt, mert a mienknek nem volt meg még a kulcsa. Tehát a szoba is elég gáz volt, régi kopott linóleum és
A mosdókagylónál is elég gázul néz ki minden, de legalább van hűtő a szobában és az ágyon is a matrac újnak néz ki. Ja és persze a lényeg NINCS NET. Ja és tele van kínaival a ház. Úgyhogy eléggé ki voltunk bukva, nem ezt vártuk volna Németországtól.Zoli szobájában aludtunk ülve egymás mellett az ágyon reggelig, amíg Anja visszajött.

Miért? Miért? Miért?

Hogy miért is szőke ciklon? Mert a barátaim így neveztek el Rejtő Jenő után szabadon.
És hogy miért is Jéna? Mert Erasmus pályázaton nyertem egy majdnem féléves tanulmányi ösztöndíjat Németországba azon belül is a Thüringia tartományban található Jénába.
És hogy miért is írom ezt az egészet? Mert szeretném, ha a barátaim és ismerőseim tudnák, mi történik velem kint a nagyvilágban.
Ugyanabból az iskolából Patrival és Zolival együtt vágunk neki ennek a nagykalandnak, úgyhogy róluk is sokat fogtok olvasni.

:)

:)