Pestről a Keletiből indult el a vonatunk du. 3 környékén, előtte kikísért a családom és a barátaim Timi és Andor is kijött elköszönni. Nagyon jól esett hogy ilyen sok embertől tudtam elköszönni. Viszont szomorú voltam hogy nem láthatom őket egy jó darabig. De az utazással és a kiérkezéssel kapcsolatos izgalom elnyomta a szomorúságomat.
A vonatút elejét végigdumáltuk, és persze a magyar határig még mentek a búcsúzkodó telefonálgatások is. Aztán Bécsben leszálltunk a vonatról és majdnem 2 órát várakoztunk a következőig, ami Jénába visz minket. Jó hideg volt a pályaudvaron és iszonyat sok csomagunk volt hármunknak úgyhogy szereztünk is egy kocsit amire a csomagokat rápakoltuk, így azért könnyebben ment a mozgás. Aztán fölszálltunk a vonatra, és azon drukkoltunk, hogy a 6 személyes fülkébe csak mi hárman legyünk mert másnak már nem fért volna el a csomagja. A fülke egész kényelmes volt, az ülések ugyan kemények voltak de meg lehetett őket dönteni, így szinte feküdni lehetett rajtuk. Ezt ki is használtuk az éjszaka folyamán és szundítottunk amíg a vonat csendesen robogott. Az állomásoknál föl-föl ébredtem hogy hol is vagyunk már, és az egyik helyen kb. fél órát ácsorgott a vonat, ott Patriék le is szálltak egy kicsit levegőzni.
Aztán hajnali 4:06-ra meg is érkezünk Jénába, ott gyorsan ledobáltuk a csomagokat mert a vonat 2 perc múlva ment is tovább azt hiszem egészen Berlinig és nem késhet mert a Német vonatok iszonyat pontosak.
Leszállás után rögtön odajött hozzánk egy fiatal vidám lányzó, ő volt Anja a tutorunk, ő is diák a Jénai Főiskolán és ő segít minket az elkövetkezendő napokban.
Segített cipelni a csomagokat és elvezetett minket a szálláshelyünkre, na ott ért minket az első sokk, ugyanis elég gáz a kollégium. A zuhanyzók lenn vannak a pincében, 8-8 darab a fiúknak és a lányoknak és elég réginek néznek ki. És lent vannak a mosó és szárító gépek is, amik használata persze 1 euróba kerülnek. Mi meg fenn az 5-en kaptunk szobát, minden szinten egy konyha van és 2 db tűzhelyen és a mosogatón kívül nincs benne más csak kicsi zárható szekrénykék az edényeinknek, de mikró egy száll se. A WC-ről meg ne is beszéljünk 4 db összesen emeletenként. A szoba amibe pedig hajnalba lepakoltunk Zolié volt, mert a mienknek nem volt meg még a kulcsa. Tehát a szoba is elég gáz volt, régi kopott linóleum és
A mosdókagylónál is elég gázul néz ki minden, de legalább van hűtő a szobában és az ágyon is a matrac újnak néz ki. Ja és persze a lényeg NINCS NET. Ja és tele van kínaival a ház. Úgyhogy eléggé ki voltunk bukva, nem ezt vártuk volna Németországtól.Zoli szobájában aludtunk ülve egymás mellett az ágyon reggelig, amíg Anja visszajött.
A vonatút elejét végigdumáltuk, és persze a magyar határig még mentek a búcsúzkodó telefonálgatások is. Aztán Bécsben leszálltunk a vonatról és majdnem 2 órát várakoztunk a következőig, ami Jénába visz minket. Jó hideg volt a pályaudvaron és iszonyat sok csomagunk volt hármunknak úgyhogy szereztünk is egy kocsit amire a csomagokat rápakoltuk, így azért könnyebben ment a mozgás. Aztán fölszálltunk a vonatra, és azon drukkoltunk, hogy a 6 személyes fülkébe csak mi hárman legyünk mert másnak már nem fért volna el a csomagja. A fülke egész kényelmes volt, az ülések ugyan kemények voltak de meg lehetett őket dönteni, így szinte feküdni lehetett rajtuk. Ezt ki is használtuk az éjszaka folyamán és szundítottunk amíg a vonat csendesen robogott. Az állomásoknál föl-föl ébredtem hogy hol is vagyunk már, és az egyik helyen kb. fél órát ácsorgott a vonat, ott Patriék le is szálltak egy kicsit levegőzni.
Aztán hajnali 4:06-ra meg is érkezünk Jénába, ott gyorsan ledobáltuk a csomagokat mert a vonat 2 perc múlva ment is tovább azt hiszem egészen Berlinig és nem késhet mert a Német vonatok iszonyat pontosak.
Leszállás után rögtön odajött hozzánk egy fiatal vidám lányzó, ő volt Anja a tutorunk, ő is diák a Jénai Főiskolán és ő segít minket az elkövetkezendő napokban.
Segített cipelni a csomagokat és elvezetett minket a szálláshelyünkre, na ott ért minket az első sokk, ugyanis elég gáz a kollégium. A zuhanyzók lenn vannak a pincében, 8-8 darab a fiúknak és a lányoknak és elég réginek néznek ki. És lent vannak a mosó és szárító gépek is, amik használata persze 1 euróba kerülnek. Mi meg fenn az 5-en kaptunk szobát, minden szinten egy konyha van és 2 db tűzhelyen és a mosogatón kívül nincs benne más csak kicsi zárható szekrénykék az edényeinknek, de mikró egy száll se. A WC-ről meg ne is beszéljünk 4 db összesen emeletenként. A szoba amibe pedig hajnalba lepakoltunk Zolié volt, mert a mienknek nem volt meg még a kulcsa. Tehát a szoba is elég gáz volt, régi kopott linóleum és
A mosdókagylónál is elég gázul néz ki minden, de legalább van hűtő a szobában és az ágyon is a matrac újnak néz ki. Ja és persze a lényeg NINCS NET. Ja és tele van kínaival a ház. Úgyhogy eléggé ki voltunk bukva, nem ezt vártuk volna Németországtól.Zoli szobájában aludtunk ülve egymás mellett az ágyon reggelig, amíg Anja visszajött.
No comments:
Post a Comment